A minap egy bevásárló központban, miközben a kasszánál álltam sorba, várakozás közben a tekintetem egy nagyobb utazási iroda üzlethelyiségébe botlott. Meg kell, hogy mondjam egyáltalán nem nyújtott vonzó látványt: Magát az üzletet olyan húsz éve rendezhették be és a beltéri színválasztás, a poszterek, az életunt arcú ügyintéző és a Word-ben szerkesztett, A4-es papírlapra nyomtatott ajánlatok elég lehangoló összképet alkottak. Ez az élmény elgondolkoztatott: Mi történt az egykor a turizmust alakító tényezőnek számító utazási irodákkal?
Mert tény, hogy ez nem egy egyedi eset, és bár ez nem egy „flagship” üzletük volt, a belvárosi és a Budapest legforgalmasabb plázáiban található egységeik sem sokkal fényűzőbbek – ez az állítás egyébként az összes nagyobb vállalatra igaz. A vak is láthatja tehát, hogy ezek a cégek borzasztó tőkehiányosak és a helyzet csak évről évre rosszabbodik.
Ez a hanyatlás több tényezőre is visszavezethető, de ha egy mondatban kéne megfogalmaznom, akkor azt mondanám: Az utazásszervezés kereslete és az ezen cégek által biztosított kínálat az utóbbi néhány évtizedben nemhogy elcsúszott egymás mellett, de szabályosan köszönőviszonyban sincsenek, körülbelül -egy földrajzi metaforával élve- olyan New York-Targu Mures szintű differenciáról beszélünk. Ezt azért írtam ilyen hangsúlyosan mert a szolgáltatási szektorban, ahol egy vállalkozás életképességét a szolgáltatási termékének hosszú távon nyújtott minősége dönti el, ez elég groteszk jelenség. Persze szívesen utaznék mondjuk Salalahba, Ománba -teszem hozzá fejenként potom 400 000 forintért- ha a szervező cég körülbelül annyira méltatja a terméket, hogy bepötyögi Word-be, kinyomtatja a legolcsóbb fénymásoló papírra, majd cellux-szal kiragasztja egy ügyintéző íróasztalára.
Álljunk meg egy percre: Ománba? A polgárháború és kolerajárvány sújtotta Jemen tőszomszédságába? Vagy Egyiptomba, ahol a közbiztonság az utóbbi időben a folyamatosan romló tendenciát mutat? Lehet, hogy ezek nem szükségszerűen pokolian rossz helyek, de vajon az utazási irodánál valóban azt gondolnák, hogy ezek a világ legeslegvonzóbb turistaparadicsomai? Ez az észrevétel világít rá ezeknek a cégeknek az egyik legkomolyabb hibájára: náluk az ajánlatokat már rég nem a vásárlók igényei, hanem a keretszerződések és az üzleti számítás határozza meg. Itt térünk vissza a cikk fő állításához, hisz -többek közt- ennek a működési modellnek köszönhető, hogy a kereslet és kínálat folyamatosan távolodik. Hogy ez miért az utóbbi időszakban pattant ki, mikor ezek a cégek a megalapításuk óta így működnek?
Röviden internet, és az utazási irodák tunyasága és saját ügyfeleikkel szembeni arroganciájuk. Hosszabban ezt az állításomat egy másik cikkben fejteném ki, ahol kicsit komolyabban foglalkozom az internet hatásaival erre a szektorra, hisz végül is ez volt a szellő, amely az egész kártyavárat romba döntötte.
Ez a rövid iromány egyáltalán nem azzal a szándékkal készült, hogy gúnyt űzzön az utazásszervezési szakmából, valamint ezekből a vállalatokból, sokkal inkább egy csokornyi észrevétel, és tudatosan megfogalmazott, konstruktív kritika, amelyekkel szeretnénk demonstrálni, hogy a személyes igényeket mindenek elé helyező utazásszervezési vállalkozásként miben kívánunk többet nyújtani, mint a piac bármelyik jelenlegi szereplője.